Az

Az

2017. december 3., vasárnap

Advent első vasárnapja - 2017

Ma reggel hóesésre ébredtünk. Csak azért, hogy időt nyerjek a felkeléshez, megkérdeztem, nem esik-e. Amikor a kislányom odasietett az ablakhoz, és csak állt némán, mozdulatlanul, már gyanítottam, hogy beletrafáltam :) Mint egy gyerek, ugrottam ki az ágyból, és futottam az ablakig, és csak néztük a szállingózó pelyheket, amelyek délre már annyira sűrűn hulltak, hogy jó kis hócsatát rendezhettünk a parkban :) Vajon meddig marad meg, lesz-e idén végre fehér karácsonyunk?

Délután előkészítettük az idei adventi koszorút. Itt mutattam a korábbi évekét, ez pedig a mostani:

A sötétkék gyertyák már megvoltak korábbról, ezekhez választottam a fáradt arany szalagot és törtfehér csipkét, apró arany figurákkal. 

Eltűnődtem, miért vártuk akkora izgalommal, hogy végre meggyújtsuk. Valamilyen régről és mélyről fakadó érzés ez, a várakozás örömén túl, mintha egy lépcsőn lépdelnénk lassan felfelé, minden fokon megállva, egy kicsit megpihenve, de egyben fel is készülve a következő lépésekre. 

Ma bukkantam Wass Albert alábbi soraira: 

"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"


A Hit gyertyalángjával kívánok Mindenkinek meghitt készülődést!