November utolsó vasárnapján rádöbbentünk, hogy egy hónap múlva már túl leszünk a Szentestén... Az év vége rohamléptekkel közeledik, ideje volt, hogy egy kicsit mi is a nyomába eredjünk...
Sem a gyerekszobában, sem az ebédlőben vagy a nappaliban nincsenek függönyeink. De míg a rózsaszín tündérhercegnő-szoba ablakai néhány évesek csak, elég szépek és nem látszanak annyira kopasznak, a másik két helyiségben még eredetiek a nyílászárók - és így a függönytartó sínpárok is (az a fajta fémsín, amin görgős csíptetőket lehet elhelyezni). Mivel a kilátás szerintem gyönyörű (parkos, fás területre, madárkákra és a sokszor bámulatos színekben pompázó égboltra), nem is szeretnék teljes ablakot takaró függönyöket, csak majd két oldalra egy-egy díszítő csíkot - azt viszont elég rég terveztem, tulajdonképpen már nyár óta, amit végre ma meg is valósítottam.
A karácsonyi díszekkel az utóbbi években mindig meggyűlt a bajom :) Volt, hogy egy egész fára való készletet kellett újra vennem, mert nem találtam azt az egyébként elég nagy cipősdobozt, amiben addig gyűjtögettem, tavaly pedig például a fa hazavitele után, otthon szembesültem vele, hogy nincs meg a karácsonyfatalp - persze a költözéskor az is előkerült. Idén a karácsonyi fényeknek kelt lába.
Egy egész napos hiábavaló kutatás után fogtam magam, és elrohantam a közeli karácsonyi vásárba (minden évben Márton naptól kezdődik a kirakodás), és 2700 Ft-ért szereztem egy 3 m hosszú, 100 ledesnek mondott, átlátszó zsinóros, hideg fehér fényű füzért, "jégcsap" kialakítással. Alig vártam, hogy hazaérjek, és lássam az eredményt :) Otthon aztán átlátszó ragtapasszal (ami hengerben kapható és egyszerűen téphető) az ebédlőben árván maradt belső sínre applikáltam az égősort.
Íme az eredmény:
A ragasztás szinte nem is látszik, a lecsüngő fényfüzérek azonban elég látványosak (előtérben a kedvenc lámpaburámmal :) ):
Az ebédlő lámpafényben:
Az asztalon a tavalyi adventi koszorú van, sajnáltam szétszedni vagy nem felhasználni - továbbra is a kedvencem az összes eddigi közül. Az idei mű a nappaliban kap majd helyet.
A karácsonyi hangulat fokozására elővettem két tavaly, a Butlers-ben szerzett díszemet: egy kérgesen hagyott fadarabból kivágott fenyő alakzatot és egy nyírfakérges "havas fatönköt". Imádom őket! Tavaly az albérletben az asztalon az adventi koszorú mögött kaptak helyet, idén azonban sokkal jobban mutatnak az ablakban:
Egy közeli kép kedvenc cserepes növényeim társaságában:
Idén, úgy láttam, ezeket már nem árulják, de sok hasonló szép díszt lehet még találni náluk, például itt. Néhány napja körbenéztem a karácsonyi terítékeik között, és nagyon megtetszettek a manapság igencsak divatos fémes színű vagy csillogó szarvas figurák, például ő és ő :) Később egy közelebbi virágbolt kirakatában is láttam, és úgy érzem, ez jel - szereznem kell egy szépséges szarvast az Ünnepekre :)
Az ebédlő így hát a hazai erdők királyának híján majdnem kész, ha a karácsonyi terítéket nem számítjuk, amelynek a tervezése még folyamatban van. A következő projekt a nappali ünnepélyessé tétele lesz, mert bár kitettem néhány kis angyalka figurámat, a nagy térben (20 négyzetméter :D csak nappali! semmi konyha vagy ebédlő!! :D ) szinte elvesznek...
Tavaly az albérletben az egyik eltévelygett fehér égősorom és egy hatalmas, szintén Butlers-es koszorúm szolgált díszítésül.
Ez a koszorú azonban idén végre megkapta az őt illető helyet. Íme, a bejárati ajtóm ünnepi köntösben :) Sajnos ez a kép is hajnalban, munkába menet, kapkodva készült, és nem igazán érvényesül a csillogás, de élőben havas, téli, varázsos hangulata van (kedves szomszédaim másnap reggel ajtónyitáskor meg is jegyezték, hogy éppen a frissen kirakott ajtódíszemet csodálták :) ):
Mintha csak kültéri ajtó lenne :)
Most megint néhány húzós, munkás nap következik, de alig várom, hogy folytassam a hangolódást a jövő hétvégén - addig is hallgassunk karácsonyi zenéket, én a Kaláka együttest és Frank Sinatra-t választom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése