Az

Az

2016. július 24., vasárnap

Még egy kis pasztell - nyár stílusú tervek

A nyári szabi alatt végre volt lehetőségem és időm egy kicsit tobzódni olyan műsorokon, ahol külföldi tervezők lakásokat vagy egyes szobákat újítanak fel. Van, aki színpalettával dolgozik, van, aki jobban meghallgatja a tulajdonosok igényeit,  és van, aki legtöbbször ugyanarra a sémára épít. Ez utóbbiak közé tartozik egy hölgy, aki természetesen szintén figyelembe veszi a felmerülő kívánságokat, és a végeredmény gyönyörű, de minden esetben a luxust, fényűzést, csillogást csempészi be: fénylő brokátok, rengeteg tükör és üveg, kristálycsillárok garmadája képében. 

Természetes, hogy mindenki megérdemli a legjobbat. Értelemszerűen kell a szépség és a kellem, és miért ne lóghatna otthon bárkinek kristálycsillárja az étkezőasztal fölé? Volt azonban egy olyan érzésem, hogy a leendő tulajdonosok többsége az első ámulatok és örömök után mégsem fogja jól érezni magát hosszú távon ezekben a szobákban... A látott jelenetek alapján még erősebb bennem a meggyőződés, hogy egy helyiséget nem lehet a lakójától külön kezelve berendezni. Lehet bármilyen szép az a türkizkék arany színnel párosítva, csilloghat ezer kristályváza és hófehér porcelándísz, ha az, aki benne él, például sosem venné magára ezeket az árnyalatokat, mert ruhában és kiegészítőkben idegenkedik tőle. Miért kedvelné jobban akkor egy kanapén, amin nap mint nap ül?

Én is tudom már, hogy egy korábbi lakhelyemen a sárga fal hiba volt (akkor is, ha ez volt az egyetlen szín, amit festeni engedtek), a fűzöld kanapé és borvörös szőnyeg úgyszintén. Lehet, hogy meleg volt és látványra elfogadható, de közel sem az enyém. Mindig idegen voltam benne.

Az utóbbi időszak otthoni festegetései és tervezgetései után az körvonalazódik, hogy  leendő Otthonomban nagy szerepe lesz a fehérnek és a mentás árnyalatoknak, egy kis türkizzel és rózsaszínnel, kevés pasztell-lilával és talán egy csöppnyi naranccsal... 
Hangulatokat, színeket, formákat és anyagokat gyűjtögetek, hogy minél jobban magam elé tudjam képzelni, tovább tudjam formálni, mi az, amit szeretnék. Ebben segítenek az alábbi összeállítások, amelyeket az elmúlt hónapokban készítettem:

... az előszobába


 
... a nappali sarkába


... dolgozósarok gyanánt


... a hálószobába


Kicsit olyan ez, mint egy vizuális bevásárlólista :) 
Ha nem is egészen így lesz, mindenképpen inspirálnak :)

2016. július 22., péntek

Nyár, színek, Sencor Pastels

... avagy hogy lehet örülni egy új vízforralónak?! :)

Több, mint egy hónap eltelt - elég eseménydús időszak, jövés-menéssel, érzelmi hullámzásokkal, kisebb alkotásokkal (befejezettek és félig befejezettek - ezeket később mutatom), nagyobb munkákkal, immár a nyári szabadság közepén.  

A kikapcsolódás a feltöltődés mellett lehetőséget ad egy kis számvetésre, hogy azzal foglalkozzunk, ami a legfontosabb az életben (a család :) ), és hogy végiggondoljuk, mit szeretnénk valójában az élettől, mire vágyunk, és mennyit vagyunk hajlandók tenni érte.

A szabi előtti kapkodásban kezdtem elveszíteni az energiát, de az utolsó munkával töltött nap végén sikerült elintéznem valamit, ami szó szerint egy kis színt hozott a szürke hétköznapok után, és újra rádöbbentett, mennyire fontosak az apró örömök :) 

A kiváltó ok elég prózai, elromlott ugyanis a vízforralóm. Egy ideig nem is pótoltam, de mivel hetekre vendégeim jönnek, nem halogathattam tovább az új beszerzését. A boltba érve azonnal megakadt a szemem a Sencor márka újabb termékcsaládján, amely a Pastels névre hallgat, konyhai eszközök és robotgépek csodás árnyalatú darabjait foglalja magában.

Forrás: pastels.sencor.hu

Eleve imádom a pasztell árnyalatokat, szeretem, ha szép színek vesznek körül, és köztük van a jelenlegi kedvencem is, így nem is volt kérdés, hogy ezek közül fogok választani.

Méghozzá őt:

Forrás: pastels.sencor.hu
Hát persze, hogy menta :)
Egyetlen egy volt belőle az üzletben.
Nem is kérdés, hogy rám várt :)

Amikor épp forral, gyönyörű kékeslila fénnyel ragyog az oldala, bevallom, első alkalommal a konyhai lámpát lekapcsolva gyönyörködtem benne - mert miért ne? :D És miközben eltöltött a nevetés, és néhány pillanatra elfeledtem minden gondomat, újra feléledt bennem a vágy a rendezkedésre, a harmonizáló dolgok kutatására és gyűjtögetésére, majdani otthonom képzeletbeli színezgetésére...

***

Tegnap, a Balatonról hazajövet, miközben a vonatablakból az elsuhanó fákat és hegyeket figyelte, a kislányom azt kérdezte: "Hogy színezték ki a tájat?"
Mielőtt valamilyen költői képpel válaszolhattam volna, megelőzött egy tudományos replika: a színérzet a retinánkra érkező fény idegrendszeri válasza...

Én ezt úgy fordítanám: amikor a szemünk ébren álmodik, színesben látja a világot :)

Forrás: www.lovethispic.com