Mozgalmas hét áll mögöttem, de ideje, hogy beszámoljak a fejleményekről :)
Karácsonykor sem vártam ennyire dobozt úgy, mint azt, amelyikben az első festékrendelésem érkezett! Gödöllőről szállította a futárszolgálat, egy olyan műhelyből, ahol néhány hónapja jártam kárpitos tanfolyamon :)
Hogy a tanfolyam milyen (nagyon jóóó) volt, arról majd később szintén mesélek.
A forrás pedig,
Az Asztalom Műhelye egy csodálatos kis saját kezűleg teremtett álombirodalom, hangulatos, kedves hely, ahol érződik, hogy a bútorok szeretettel szépülnek és újulnak. Nézzétek meg a linken a tulajdonos, Erika blogját, és meg fogjátok érteni, miről beszélek :)
Erikánál láttam és próbálhattam ki először az Annie Sloan Chalk Paint márkanevű festéket, és nagyon megtetszett, amit hallottam róla, és persze személyesen is láthattam azokat a bútordarabokat, amelyekhez ezt a termékcsaládot használta. Azután sokat rágódtam azon, hogy nekem is ki kellene próbálnom, végül megszületett az elhatározás, nem kevés töprengéssel a színeket is eldöntöttem, és elküldtem a rendelést - mivel szerencsémre Az Asztalom tulajdonosa egyben forgalmazója is az Annie Sloan festékeknek.
Választott színeim az Old White és a Provence (a teljes palettát meg lehet tekinteni például Annie Sloan honlapján,
itt, vagy Az Asztalom oldalán
itt), és velük utazott egy doboz Clear Wax is, mint elengedhetetlen kellék a végső simításokhoz.
 |
| My Precious :D |
Az "áldozatokat" is kiszemeltem már, van ugyanis (illetve már csak volt :) ) két festetlen, kezeletlen IKEÁ-s fa éjjeliszekrénykém, amelyekkel eddig igazán nem kezdtem semmit - rakodóként a hálószoba sarkában gubbasztottak számkivetésben.
Így hát szombaton, mindenre készen nekiláttam az egyes számú projektnek, illetve az egyes számú, terheitől megszabadított alany átfestésének.
Íme, így nézett ki ő, gombja nélkül, mivel azzal korábban elkezdtem kísérletezni:
A teteje kissé viseltes lett. A második képen talán látszik az a jobb alsó sarokban levő kis kerek folt (fel nem derített eredettel) ami kisebb bosszúságot okozott... Nem akart ugyanis a festék alatt szépen rejtve maradni, minduntalan átlépett a határokon, és csakazértis megmutatta magát. Na de nem adtam fel egykönnyen (tudok én is makacs lenni felkiáltással), így a végén a háromnál több réteg (csak a kis kerek folt felett :) ) Provence és én győztünk.
Itt már az átlényegült Provence-mentás szekrényke látható:
 |
| Itt azért elgondolkodtam, hogy nem akarom-e meghagyni ebben a színárnyalatában... |
Ezt a festéket a kellemes kenhetőség érdekében egy kis vízbe mártott ecsettel élvezet volt felvinni a felületre, amellyel nem is tettem semmi mást, mint hogy letörölgettem. Szerencsére pont aznap meleg volt, a nap is vadul sütött, így mire az aljára értem, a teteje meg is száradt. Két réteg festék után egészen tetszetős volt az eredmény.
Nem akartam azonban feladni az elképzelésem, hogy én is kipróbálom, milyen bútort öregíteni. Ehhez először az egész szekrényt eltüntettem két réteg Old White alá, majd elkezdtem az éleken és sarkokon visszacsiszolni, hogy a mentás türkiz (igen, kellene egy pontos megfogalmazás :) ) látsszon ki - de lehetőleg az eredeti világosbarna fa már ne (ez mondjuk néha nem sikerült...).
Amikor ezzel is megvoltam, fogtam egy puha rongyot és a Clear Wax-ot, majd, ahogy azt javasolják, finoman, kis területenként haladva leápoltam vele az egész festett felületet. Tényleg mindenhol.
Az eredmény:
 |
| A bútorgomb még csak ideiglenes, amíg jobbat nem találok |
 |
| Berendezve . Polyvore 3D :D |
Azt hiszem, a koptatásnál még kicsit bátortalan voltam, de ezzel az eredménnyel, mint legelső próbálkozással mégis elégedett vagyok. Most már méltó helyet kaphat ez a kis helyes, méghozzá valószínűleg a nappaliban.
Az eredményen felbuzdulva (na jó, vérszemet kapva) még aznap este nekiláttam egy nagyobb projektnek is.
Van ugyanis három, Leksvik nevezetű antikra pácolt fenyő bútorom: egy széles és egy keskeny polc, valamint egy 4 fiókos komód. Imádom őket, amióta először megláttam, hosszú évek óta kísérgetnek egyik lakásból a másikba (a legöregebbnek ez már a negyedik helye...). Szeretem a formájukat, lágyságukat, a lekerekített éleiket és széleiket, még a színüket is (melegséget árasztanak), de valahogy mégis idegennek éreztem a többi bútorom mellett, és nem tudtam, miért.
Aztán rájöttem, hogy valószínűleg azzal van a gond, hogy a maguk hármas egységében kis szigetet alkotnak, nem pedig egységet a szoba többi berendezési tárgyával. Nagy merészen azt ötlöttem ki, hogy le kellene őket festenem fehérre...
Ha valamit a fejembe veszek, nehéz megállni, hogy ne ugorjak azonnal neki, és ez most sem volt másképp. Ahelyett, hogy élveztem volna a pihenőidőt az egész napos festegetés után, kikaptam a keskeny polcot a helyéről, gyorsan leszórtam róla mindent, leszereltem, amit le lehetett, betettem egy kis Sting-et és nekiláttam a festésnek. Ezúttal csak az Old White-tal.
És hogy hogyan lesz a Leksvik család antikra pácolt fenyő színéből fehér? Baromi nehezen... Ha könnyen és gyorsan el szeretnénk tántorítani magunkat a bútorfestéstől, akkor remek módszer, amit én csináltam. Nem próbáltam ki egy kis területen, és nem tanulmányoztam, mivel kellene megfelelően lekezelni a felületet, ami még az éjjeliszekrény kis, meghatározhatatlan foltjánál is makacsabban elkezdte ledobni magáról a festéket... A rétegek ismételgetése közben már feladni készültem az egészet, csak az hajtott előre, hogy nem állhat egy félig kész, hadirokkant szekrény a nappali közepén a világ végezetéig :)
Így is másnap délután tértem vissza a befejezéshez, amikor is "ez már így marad, majd legfeljebb a költözés után egyszer újra lefestem, csak más színűre" sóhajtással lassan végigviaszoztam a felületet. Csak, amikor mindent visszaszereltem, betoltam a helyére és berendeztem, akkor nyugodtam meg, hogy annyira nem is lett szörnyű a végeredmény:
Kedvencem lett a fiók előlapja, amit Provence színnel kentem le, és utána ráhúztam egy kis Old White-ot száraz ecsettel :)
Most már újra elképzelhető, hogy a két tesóra is ugyanez a sors vár, csak egy kis gondossággal előkészítve - hiába, mindenki a maga kárán tanul a legjobban :)
A következő lefestendő alany viszont egészen biztosan az éjjeliszekrényke párja lesz, csak ki kell gondolnom, milyen formában és színben :)
