Játék a színekkel

Szeretek színekkel játszani. Ilyenkor fogok egy központi elemet, és abból építgetem fel a kombinációkat.

Általában a kanapéból vagy egy szép festményből indulok ki, ennek a színeihez, stílusához igazítom a többi elemet. Izgalmas dolog ez a keresgélés, és mivel csak virtuális tárgyakról van szó, szórhatom a pénzt nyugodtan :) 

Az alábbi összeállításban azt hiszem, szokatlan színpárosítást hoztam össze, a citromrolád és habos epertorta egyvelege jut eszembe róla. :) (Akik velem együtt voltak óvodások a 80-as évek derekán, talán még emlékeznek azokra a szögletes, átlátszó kis műanyag dobozban uzsonnára osztogatott gyümölcshabokra, amelyek között valóban volt eper és - ritkábban - citrom is, meg még meggy, mind isteni finom. Sajnos később teljesen eltűnt a polcokról.) Ezt a kis heverőt, ami egyenesen olyan mint a pillecukor :D :D nagyon elfogadnám egy budoár sarkába!  

A flamingó és az orchidea, mint két motívum is különösen tetszik együtt. 

Azt hiszem, már említettem korábban, hogy mostanában a legkedvesebb színem a menta. Az én szememnek legalábbis az alábbi képen szereplő kisebbik párna és váza mentazöld. Régebben ironikusan fogkrémzöldnek tituláltam, de az ízlések és pofonok szerencsére változnak, és különben is: ma már nem ismerek olyan fogkrémet, ami ilyen zöld lenne. Ti igen? Még az ízére is emlékszem - vajon miért találtuk érdekesnek titokban ízlelgetni? :) Csípésekre is lehetett kenni, nagyszerűen hűsítette. 

Visszakanyarodva a nosztalgiából :) az alábbi montázson a Mickey egeres párna volt az első darab :) A kis méret miatt talán nem kivehető, de Mickey állánál van egy kis mentaszínű folt - meg is van, hogy tudjuk behozni a kedvenc színemet a képbe :) Arra azért igyekszem vigyázni, hogy ugyanabból a meghatározó árnyalatból legfeljebb három darabot szerepeltessek, mert szerintem ennél több már nyomasztóan is hathat. A zöldeket egy kis vörösrezes árnyalattal kombináltam, és valahogy kicsit tengerparti lett a téma, lásd a csigás asztali és a kagylós függő lámpát, a deszkapadlót, a "korall-ágakat" a csigás lámpa alatti asztalkán és a falra került "tengeri csillagot". (Tekintsünk most el a jobb oldali párna London feliratától, rendben? - Fogadjunk, amíg nem hívtam fel rá a figyelmet, észre sem lehetett venni! :) )

Az alábbi, szintén kedvenc kombinációm ez az érdekes meleg árnyalatú kék, vibráló, édes narancssárgával. Amivel a legtöbb időt töltöttem, az a megfelelő párnák kiválasztása, a középsőket végül inkább csak a képen látható hölgy színei miatt tartottam meg. 

Ez a festmény egyébként érdekes lenne még sárgás-zöldes színekkel, vagy esetleg sötétkékkel és barackszínnel, ezek mind ott vannak a képen - talán legközelebb kipróbálom.

Szerelem és szenvedély

Van egy fénykép a nappalim falán. Nyáron készült, két éve, egy csodálatos helyen. A Csodahelyen. Az én szerelmetes parkomban, ahová évente néhányszor visszatérek, és – ki tudja, miért éppen itt – otthon érzem magam, és mint aki valóban hazatért, olyan boldogság borít el. Valóságos megszállottja vagyok.

A kép engem ábrázol, de abban az állapotomban, amilyen mindig kellene, hogy legyek. Az érzést ragadja meg, a gondolatot, a pillanat varázsát. A napfényt, a meleget, a színeket, illatokat, hangokat. A lágy szellőt, levelek susogását, a naptól átitatott földet, selymes fűszálakat, a fák kérgének élő, lüktető, tenyérbe simuló tapintását. Az ég kékjét, a felhők lassú vonulását, a levegő lágyságát, ahogy érzed, ellepi a sejtjeidet, amikor magadba szívod, hogy élettel töltsön meg téged is. Körülötted minden hatalmas és végtelen, ugyanakkor materiális megjelenésében a tökéletes jelenvalóság élményét adja.

Mi lehet tökéletesebb annál, mint amikor egy egység részévé válsz? Amikor azt érzed, hogy a kirakósnak egy fontos darabja vagy: kiegészíted a körülötted levő dolgokat, és azok ugyanúgy kiegészítenek téged. OTTHON vagy.

És itthon is ezt az érzést szeretném reprodukálni. Lassan egységbe kovácsolni a körülöttem levő tárgyakat, hogy én legyek jelen a hely minden szegletében. Hogy akárhol élek, oda behívhassam azokat az energiákat, amelyek feltöltenek és itt, ebben a fizikai létben teremtik meg az egyedülvalóság csodáját. Mert ami most van éppen, az a tengernyi időszelet, amelyből az életünk áll, mind egy-egy vissza nem térő alkalom a létezés örömének megélésére.

Valóság-daraboknak hívom azokat a tárgyakat, amelyek emlékeztetnek minket a saját létünk csodájára. Ezek azok, amelyekre ha ránézel, mosolyt csalnak az arcodra, vagy boldog melegséggel öntik el a szívedet. Szükségünk van ezekre a darabokra, mint a gyermekeink fényképére a munkahelyi íróasztalon, egy nyaralás emlékére háttérképnek beállítva a monitoron, egy belépő karszalagra egy koncertről, amit legszívesebben sosem vennél le a csuklódról. De nem csak az a lényeg, hogy vissza tudj repülni az időben a szeretett pillanatok közé, hanem hogy onnan ki tudd ragadni az élményt, és behozni a jelenbe, fenntartani a kellemes érzéseket, és kiterjeszteni az éppen végzett feladataidra. Így lehetsz energikusabb, mosolygósabb, kreatívabb, bizakodóbb, és így vonzhatod be a még ennél is jobb dolgokat.

Vedd körbe hát Magad a számodra fontos és erőt adó valóság-darabokkal! Emlékezz arra, hogy nem azt a célt szolgálják, hogy visszaszippantsanak. Ezek a Te kis személyre szabott töltőállomásaid, amelyeket a múltban építettél, és bármikor hozzátehetsz újabb darabokat.

Az otthonod többi tárgyát pedig használd!

Az életem jelentős részét éltem le úgy, hogy gondosan gyűjtöttem, majd félretettem bizonyos holmikat, hogy „majd ha” lesz rá hely, idő és alkalom, milyen jó lesz elővenni. De tudd, hogy sok „majd ha” pillanat mindig csak az elképzelt jövő része lesz. Amikor erre rájöttem, én is máshogy kezdtem bánni velük: minden reggel előveszem a kedvenc rózsaszín, madaras-virágos porceláncsészéimet. Ha találok egy szép kis csokrot a kedvenc virágárusomnál, a kristályvázámba teszem, és ha a rendeltetésére sosem használt mázas cserép cukortartót vagy méztartót kiveszem a szekrény mélyéből, szinte felragyog új szerepében, ha apró holmik tartója lehet az ablakpárkányon vagy a fürdőszoba polcán.

A tárgyak, ugyanúgy, mint Te, élni szeretnek a legjobban! :) Bármilyen munkát elvállalnak. Lehetnek kancsók vagy teáskannák, szívesen őrzik a virágaidat, és miért ne éghetne a színes poharakban mécses a vacsoraasztalnál? Ha a vitrined díszei is, néha vedd elő őket, és adj a létüknek értelmet az „itt és most”-ban. Használd őket szeretettel és szenvedéllyel, hidd el, meg fogják hálálni!

A képekről, amelyek a Csodahelyen készültek, szinte mindenkinek a szerelem jutott az eszébe. Ami persze ott is volt: szerelem a hely iránt, a fotóművészet iránt. Ha ezt a szerelmet megtaláljuk az otthonunkban, ha be tudjuk hozni a szenvedélyt a szépségen és a harmónián keresztül, akkor ugyanezeket a finom érzéseket visszakaphatjuk minden nap.

Mostantól én is ennek a megvalósítására törekszem. :)

Színtípusok a lakásban II.

Ma tovább játszottam az évszak szerinti összeállításokkal. Alább az én személyes elgondolásomat és érzéseimet közvetítem, továbbra is amatőr szemmel :)

Lássuk tehát a szín- és anyag hangulatokat négy témára: 

Tavasz 

Érdekes módon mindig ezzel az évszakkal a legnehezebb boldogulnom, talán, mert ez áll tőlem a legtávolabb, annak ellenére, hogy imádom a tavaszi fényeket, a levegő illatát, a virágokat és a hőmérsékletet :)

Ehhez az évszakhoz, a napos, élénk színekhez plexit, műanyagot (persze minőségi anyagból) képzelek el, festett kerámiát, festett fa bútorokat (pl. vintage stílusban), kellemes 100% pamutokat, vidám mintákat. Egy tavasz-konyhában igazán energikusan és vidáman indulhat a reggel :)

Nyár

Ahogy már említettem, ez az én világom :) 

Ehhez a típushoz szerintem a finom, törékeny anyagok illenek, mint a porcelán, a nemesebb fémek: arany, ezüst, és a vörösarany vagy vörösréz. Pihepuha műszőrme, brokátfüggöny, finom lepkeminta, mesebeli álom (ugye, nem vagyok elfogult? :) ).   

Ősz

Ebben az összeállításban beleszerettem a rókás bögrébe. Kékes-mentás színeivel tulajdonképpen vihetem én is, nem? :) 

Kellemes natúr anyagok jutnak eszembe az őszről: simára csiszolt fa, maximum pácolt fenyő, bambusz, agyag, fonott kosár, nemez, hurkolt kelmék, kötött holmik. Már csak egy kandalló hiányzik, hogy mellékucorodhassunk :)

Tél 

Ahogy készítettem, egyre jobban tetszettek a felhasznált tárgyak és textúrák, szinte nehéz volt kezelnem a tobzódást :) 

A télhez számomra a hidegebb anyagok illenek, mint a kovácsoltvas (ami a képen nem jelenik most meg), a fémek közül még az ezüst és sárga arany, üvegek, kristályok, selyem és még a bársony is jöhet, hogy valami lágyítsa az összképet. 

 

A fenti kivonatok mellett (amennyiben ez a szemlélet szimpatikus :) ) azonban továbbra is érvényes a szabály: van átjárás az évszakok között, de mindenhez meg kell találnunk a színek, minták, formák összhangját, a mennyiségek arányát.

Az egyik legközelebbi bejegyzésben számomra kedves színharmóniákat hozok majd :) 

Színtípusok a lakásban

Minden a ruhadarabokkal kezdődött. 

Költözések sorain át (albérlet-családi fészek-albérlet), de még a nagy téli vagy nagy nyári szekrényrendezéskor is elégszer szembesülhet az ember azzal, hogy mennyi soha nem hordott ruhája van.

Egy idő után kezdtem észrevenni azt is, hol a hiba. Nem csupán azokkal a darabokkal volt gond, amelyekhez nem volt (vagy még azóta sincs... :) ) stílusában megfelelő kiegészítő, vagy amelyeket nem volt alkalmam felvenni (tükörbársony estélyi ruha, bulis flitteres miniszoknya...). Egyes pólókat, ingeket, szoknyákat vagy kabátokat úgy vettem meg, hogy nagyon vágytam rájuk, mégis egyszerűen csak mindig félretettem, ha rájuk akadtam - "ó, majd legközelebb" felkiáltással. 

A bibi pedig a színekben volt. Narancssárga, citromsárga, fűzöld, padlizsánlila, korallpiros, és még sorolhatnám - csupa olyan árnyalat, amiben soha nem éreztem igazán jól magam. Alaposan utánakutattam annak az elméletnek, miszerint az emberek hajuk, szemük és bőrük alapján besorolhatók a négy évszaknak megfelelő típusba, és azokon belül is 3-3 altípusba (pl. világos nyár, lágy nyár és hideg nyár). Ma már sok helyen egészen részletes, képekkel illusztrált anyagok találhatók, amelyekkel könnyen be lehet azonosítani "házilag" is a nekünk megfelelő csoportot. 

Kiderült, hogy én a lágy nyár kategóriába tartozom: hűvös, inkább világos, pasztelles-fátyolos, kékes árnyalatú színekkel. Elkezdtem tehát a tudatos vásárlást, szortírozást. Bármennyire elolvadtam egy barackrózsaszín vagy meleg égszínkék csodától, igyekeztem visszafogni magam - és a végén már igyekezni sem nagyon kellett, csak a megfelelő színek vonzották a szemem. A szokás hatalma :) És az eredmény sem maradt el: a színelmélet a gyakorlatban tökéletesen működik!

De nem álltam meg a ruhadaraboknál. Úgy gondolom, hogy a lakberendezés terén is ugyanezek a szabályok érvényesek. Egy ideális otthonban is azok között a színek között érzem jól magam, amilyen a típusomhoz passzol. Ahogy a nem megfelelő színek inkább sápasztják, szürkítik vagy elnyomják az embert, rátelepszenek a hangulatára, ugyanígy működik ez a bútoroknál, tapétáknál, drapériáknál is. Bizonyára más is rájött már erre, de én még nem olvastam :)

Így hát azóta függönyöket, díszpárnákat, kaspókat és egyéb kiegészítőket is a saját színsémám szerint gyűjtögetem. Nálam mindenképpen beválik ez a módszer :) 

És még egy fontos és tulajdonképpen örvendetes dolog: egy, a számunkra kedves színt sem kell nélkülöznünk sem a ruhatárból, sem a lakásból, ha megtaláljuk a megfelelő (élénk, pasztell, hideg vagy meleg) árnyalatot. 

A végére néhány képet hagytam: eljátszottam egy kicsit az évszakokkal, és csak úgy érzésre megpróbáltam egymás mellé pakolni színben, stílusban és mintában az én szememnek harmonizáló dolgokat - persze így azért kicsit tömény az eredmény. Ebből talán lehet már látni, mire is gondolok (érdemes az ezekhez hasonló képek alapján elgondolkodnunk, hogy melyik összeállításnál érzünk inkább vonzást, és melyik taszít :) ).

Tavasz (élénk színek, napsárga, fűzöld, ami ennek az évszaknak amúgy is passzol :) ):

 

Nyár (ami abszolút az én világom, hűvös pasztelles, mentás, szürkés - imádom :) ): 

Ősz (az őszi falevelek és bogyók egy erdei sétán - nem mellesleg a legjobb barátnőm színeit idézi elém :) ):

Tél (sötét, erőteljes lilák, királykékek, pirosak, fekete-fehér kontrasztok évszaka, Hófehérke-típusoknak ideális): 

És közben eszembe jutott az is, hogy az anyagokra szintén van egy évszak-elméletem. Legközelebb erre kell mintákat összeállítanom!

Azt hiszem, mindezzel még el fogok szórakozni a későbbiekben is :) 

Szeretetből választani

  „-    Ön az a férfi, akinek mindig igaza van. Mit gondol a paravánomról? – kérdezte a hölgy csendesen.

-         Nos, egyszerűen gyönyörű. Több annál… egyedülálló.

-         Igaza van – mondta Denman. – Házasságunk korai időszakában vásároltuk meg. Az értéke tizedéért jutottunk hozzá, de még így is… nos, több, mint egy esztendőn át nyomorogtunk. Emlékszel, Anna?

-         Igen, emlékszem – mondta Mrs. Denman.

-        Valójában nem lett volna szabad megvennünk, akkor még nem. Most persze teljesen más a helyzet. A napokban árvereztek el néhány kitűnő lakk tárgyat Christie-nél. Pontosan olyanok, amilyenekre szükségünk van ahhoz, hogy tökéletessé tegyük ezt a szobát. Csupa kínai darab lett volna. A többi bútort kitehettük volna. Satterthwaite, el tudja képzelni, hogy a feleségem hallani sem akart róla?

-         Ezt a szobát úgy szeretem, ahogyan van – mondta Mrs. Denman.

Az asszony arckifejezése nagyon furcsa volt. Mr. Satterthwaite úgy érezte magát, mintha párbajban legyőzték volna. Körülnézett, és most első alkalommal figyelt fel a személyes jelleg teljes hiányára. Sehol nem voltak fényképek, virágok, csecsebecsék. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy nő szobája. Az ide nem illő kínai válaszfalat leszámítva valamelyik nagy lakberendező vállalat mintaszobája is lehetett volna.

A férfi észrevette, hogy a hölgy rámosolyog.

-     Figyeljen ide – mondta. Előrehajolt és egy másodpercre kevésbé angolnak, sőt kifejezetten külföldinek látszott. – Azért mondom ezt el, mert ön meg fogja érteni. Ezt a paravánt pénznél többért vásároltuk meg – szeretetet adtunk érte. Megszerettük azért, mert csodaszép és egyedülálló volt, és lemondtunk érte más dolgokról, amelyekre szükségünk volt és nagyon hiányoztak. Ezeket a további kínai darabokat, amelyekről a férjem beszélt, csupán pénzért kellene megvennünk, nem kellene értük semmit megtagadni magunktól.”

/Agatha Christie: A titokzatos Mr. Quin – Harlequin ösvénye/ 

 

A Kezdetek Kezdete

"Megint körülvette őket Völgyzugoly fénye-muzsikája."

'The light and music of Rivendell was about him again.'

Mindenkinek ismerős lehet az érzés.
Akár boldog, akár reménytelennek tűnő újrakezdés előtt állunk, néha nulláról kell építkeznünk. 

Lehet, hogy mindent pozitívan és bizakodva fogadunk, mint Julia Child a Julie és Julia című filmben, amikor minden egyes újabb költözés elé széles mosollyal nézett, és még azt is szépnek látta, amit más nem - egyszerűen, mert szépnek akarta látni. Gyanítom, ebből merítette az erejét, és abból a gondolatból, hogy ha együtt lehet élete szerelmével, követi tűzön-vízen át, szinte lényegtelen is, merre sodorja őket az élet. És ez így van jól. 

Az én újrakezdésem inkább Frances Mayes-éhez hasonlít, az írónőéhez a Napsütötte Toszkánából, aki összeomlik, amikor a férje elhagyja. Olyannyira végez a régi életével, hogy amikor a bútorszállítók kérdezgetik, mi az, amit vinni akar, kiderül számára, hogy semmit nem szeretne továbbcipelni a régi holmikból. A pár doboz könyv mellett egyedül egy kis kék üvegvázát tesz zsebre (miután jól a padlóra folyatja belőle a vizet... 3:) ), majd kivesz egy kis lakást az "elkárhozott lelkek házában", és amikor becsukódik az ajtó a főbérlő mögött, Frances egyszerűen a szőnyegre zuhan. Végtelen üresség veszi körbe, reményvesztettség, kilátástalanság - a jövőkép totális elvesztése...

Az érzés tehát megvolt, de ezen kívül szerencsére minden jobban alakult: megfelelő albérletet találtam, csodás barátok segítettek a költözésben, és kezdtük egészen jól belakni az új tereket.
Akkor már rég a fejemben motoszkált a kérdés: mitől lesz egy hely tényleg otthon? Mitől érzem benne jól magamat én, és mitől érzik a barátaim, hogy jó oda betérni? Mitől fog feltölteni az otthon-lét, mi az, amitől menedék és csodahely lesz - az én mesebeli Völgyzugolyom? 

Otthon - varázslatos szó. Melegség van benne, nyugalom, béke. Lehet csendes búvóhely, vagy vidámságtól hangos tér, a célja, hogy energiával telítsen, mielőtt elindulunk, és befogadjon, amikor hazatérünk. Szoros kölcsönhatásban létezik velünk, hiszen kinézete a lelkünk kivetülése, ugyanakkor megfordítva: a hangulatunkra és érzelmeinkre befolyásoló erővel bír. Ha megfejtjük a kódot, vagyis megismerjük saját tulajdonságainkat és vágyainkat, akkor alakíthatjuk ki a legmegfelelőbben, és ezzel aztán az egész életünkre pozitív kihatással lesz. Frances első látásra szeret bele a kis toszkán villába, Bramasole-ba, és sok nehézség árán, de sikerül a saját képére formálnia, és ezzel megteremtenie benne a szebb, szeretettel teli jövőt. 

A költözés óta saját magamat kutatom. Ahogy ezen az úton haladok, úgy formálódnak az elképzelések, ötletek és konkrét tervek arra is, hogyan lehet egy ideiglenes lakóhely (az albérlet) Otthonná, és mivel készíthetem elő a Majdani Igazit. Mert a Nagy Ő-nek is itt kell lenni valahol. Lehet, hogy még mások lakják, lehet, hogy már romos és magányos, de álmomban már az enyém volt. 

Mint egy felfedező, aki szétszóródott kincsekből rakja össze újra az Egészet, úgy keresem az én kis zugom darabkáit...