Boldog otthon

    "Egy szürke, száraz novemberi délelőttön Dorothea, nagybátyja és Celia társaságában, áthajtatott Lowickba. Mr. Casaubon a község tágas úrilakában élt.  A közelben, a kert némely pontjáról láthatóan ott állt a kis templom, és szemben vele a lelkészlak. Mr. Casaubon pályája kezdetén csupán részleges haszonélvezője volt a birtoknak, bátyja halála azonban jogába ültette. Kis díszkert is tartozott az úrilakhoz, benne egy-egy vén tölgy s hársfasor a délnyugati homlokzat iránt, ahol a gyönyördét a kerttől alacsony sövény választotta el, hogy a nappali szoba ablakából a pillantás akadálytalanul siklott a zöld pázsitos oldalban egészen addig, ahol a hársfák sora búzamezők és legelők felé kanyarodott. A látvány hanyatló napvilágnál távoli tengerre emlékeztetett. Ez volt a ház boldogabbik oldala, mert a déli s keleti meglehetősen búskomoran festett még verőfényes napokon is. Arrafelé kisebb is volt a telek, a virágágyások nem vallottak éppen gondos ápolásra, és a nagy fák, többnyire komor tiszafák, hatalmas koronájukkal szinte benőttek az ablakon. A zöld fényű kőből épült lak régi angol műformát mutatott, csúnyának éppen nem volt mondható, csak éppen komornak, kis ablakainál fogva -  az ilyen házba sok gyerek, sok virág kívánkozik, nyitott ablak, vidám színekre nyíló kilátás, hogy boldog otthon lehessen. Ősz utolján azonban, hogy a száraz levelek árván hulladoztak az örökzöld naptalan sötétsége közé, a ház is az őszi elmúlás hangulatát árasztotta, s e hatást Mr. Casaubon megjelenése sem oszlathatta el."

/George Eliot: Middlemarch/

Még egy kis pasztell - nyár stílusú tervek

A nyári szabi alatt végre volt lehetőségem és időm egy kicsit tobzódni olyan műsorokon, ahol külföldi tervezők lakásokat vagy egyes szobákat újítanak fel. Van, aki színpalettával dolgozik, van, aki jobban meghallgatja a tulajdonosok igényeit,  és van, aki legtöbbször ugyanarra a sémára épít. Ez utóbbiak közé tartozik egy hölgy, aki természetesen szintén figyelembe veszi a felmerülő kívánságokat, és a végeredmény gyönyörű, de minden esetben a luxust, fényűzést, csillogást csempészi be: fénylő brokátok, rengeteg tükör és üveg, kristálycsillárok garmadája képében. 

Természetes, hogy mindenki megérdemli a legjobbat. Értelemszerűen kell a szépség és a kellem, és miért ne lóghatna otthon bárkinek kristálycsillárja az étkezőasztal fölé? Volt azonban egy olyan érzésem, hogy a leendő tulajdonosok többsége az első ámulatok és örömök után mégsem fogja jól érezni magát hosszú távon ezekben a szobákban... A látott jelenetek alapján még erősebb bennem a meggyőződés, hogy egy helyiséget nem lehet a lakójától külön kezelve berendezni. Lehet bármilyen szép az a türkizkék arany színnel párosítva, csilloghat ezer kristályváza és hófehér porcelándísz, ha az, aki benne él, például sosem venné magára ezeket az árnyalatokat, mert ruhában és kiegészítőkben idegenkedik tőle. Miért kedvelné jobban akkor egy kanapén, amin nap mint nap ül?

Én is tudom már, hogy egy korábbi lakhelyemen a sárga fal hiba volt (akkor is, ha ez volt az egyetlen szín, amit festeni engedtek), a fűzöld kanapé és borvörös szőnyeg úgyszintén. Lehet, hogy meleg volt és látványra elfogadható, de közel sem az enyém. Mindig idegen voltam benne.

Az utóbbi időszak otthoni festegetései és tervezgetései után az körvonalazódik, hogy  leendő Otthonomban nagy szerepe lesz a fehérnek és a mentás árnyalatoknak, egy kis türkizzel és rózsaszínnel, kevés pasztell-lilával és talán egy csöppnyi naranccsal... 

Hangulatokat, színeket, formákat és anyagokat gyűjtögetek, hogy minél jobban magam elé tudjam képzelni, tovább tudjam formálni, mi az, amit szeretnék. Ebben segítenek az alábbi összeállítások, amelyeket az elmúlt hónapokban készítettem:

... az előszobába

 

... a nappali sarkába

... dolgozósarok gyanánt

... a hálószobába

Kicsit olyan ez, mint egy vizuális bevásárlólista :) 

Ha nem is egészen így lesz, mindenképpen inspirálnak :)

Nyár, színek, Sencor Pastels

... avagy hogy lehet örülni egy új vízforralónak?! :)

Több, mint egy hónap eltelt - elég eseménydús időszak, jövés-menéssel, érzelmi hullámzásokkal, kisebb alkotásokkal (befejezettek és félig befejezettek - ezeket később mutatom), nagyobb munkákkal, immár a nyári szabadság közepén.  

A kikapcsolódás a feltöltődés mellett lehetőséget ad egy kis számvetésre, hogy azzal foglalkozzunk, ami a legfontosabb az életben (a család :) ), és hogy végiggondoljuk, mit szeretnénk valójában az élettől, mire vágyunk, és mennyit vagyunk hajlandók tenni érte.

A szabi előtti kapkodásban kezdtem elveszíteni az energiát, de az utolsó munkával töltött nap végén sikerült elintéznem valamit, ami szó szerint egy kis színt hozott a szürke hétköznapok után, és újra rádöbbentett, mennyire fontosak az apró örömök :) 

A kiváltó ok elég prózai, elromlott ugyanis a vízforralóm. Egy ideig nem is pótoltam, de mivel hetekre vendégeim jönnek, nem halogathattam tovább az új beszerzését. A boltba érve azonnal megakadt a szemem a Sencor márka újabb termékcsaládján, amely a Pastels névre hallgat, konyhai eszközök és robotgépek csodás árnyalatú darabjait foglalja magában.

Forrás: pastels.sencor.hu

Eleve imádom a pasztell árnyalatokat, szeretem, ha szép színek vesznek körül, és köztük van a jelenlegi kedvencem is, így nem is volt kérdés, hogy ezek közül fogok választani.

Méghozzá őt:

Forrás: pastels.sencor.hu

Hát persze, hogy menta :)
Egyetlen egy volt belőle az üzletben.
Nem is kérdés, hogy rám várt :)

Amikor épp forral, gyönyörű kékeslila fénnyel ragyog az oldala, bevallom, első alkalommal a konyhai lámpát lekapcsolva gyönyörködtem benne - mert miért ne? :D És miközben eltöltött a nevetés, és néhány pillanatra elfeledtem minden gondomat, újra feléledt bennem a vágy a rendezkedésre, a harmonizáló dolgok kutatására és gyűjtögetésére, majdani otthonom képzeletbeli színezgetésére...

***

Tegnap, a Balatonról hazajövet, miközben a vonatablakból az elsuhanó fákat és hegyeket figyelte, a kislányom azt kérdezte: "Hogy színezték ki a tájat?"

Mielőtt valamilyen költői képpel válaszolhattam volna, megelőzött egy tudományos replika: a színérzet a retinánkra érkező fény idegrendszeri válasza...

Én ezt úgy fordítanám: amikor a szemünk ébren álmodik, színesben látja a világot :)

Forrás: www.lovethispic.com

Babaágy projekt - IKEA DUKTIG hack

Tegnap délután újra lett egy kis szabadidőm, hogy nekiálljak festegetni. Régóta terveztem, hogy a kislányom IKEA-s játék babaágyát átfessem eredeti natúr fa színéről valami kellemesebbre, és mivel a múltkor vásárolt Annie Sloan Chalk Paint-ből bőven maradt még az éjjeliszekrény és a polc (na meg még két kisebb holmi) után, alapanyag is volt itthon.

A gyerekszoba bútorai fehérek, a kiegészítők pedig rózsaszínűek és kellemes pasztell lilák, így ezeket szerettem volna a babaágyon is megjeleníteni. Ha jövőre sikerül a saját lakás (amikor sikerül, mert muszáj, hogy így legyen :) ), még a falakat is befesthetem végre, és feltehetem a kb. négy éve vásárolt bordűrt, teljes lesz az összhang, és meg is mutathatom :)

De most térjünk vissza az ágyhoz, aminek szépen előkészítettem a terepet az erkélyen: 

Elővettem az ASCP Old White dobozát is (amint látható, ekkor még ragyogóan sütött a nap, és nagyon kellemes idő volt a kinti munkához): 

A festéket legalább két rétegben vittem fel, gondosan ügyelve arra, hogy azokon a helyeken, amelyekre mintát terveztem, szép és lehetőleg egyenletes legyen. 

Amíg a fehér száradt (a nyár eleji melegben ez most sem tartott sokáig), megterveztem a mintát. Sablont is készítettem a keretekhez (az első kép után még kis korrekciókat végeztem rajtuk):

A sablonok segítségével felvázoltam a mintát, amelynek alapja egy korábbi kisebb munkám volt, csak más színekben - egyszer majd azt is megmutatom: 

A szívecske és a tulipán a kislányomra igen jellemző motívumok, az első az egyik kedvelt beceneve, a másik az óvodai jele :) 

Miközben a mintát kezdtem festeni, az ég egyszer csak beborult, és nagy cseppekkel esni kezdett. Az elején még élveztem is a dolgot. A jó levegőn festés hihetetlen kellemes meditatív tevékenység, közben szabadon figyelhetem az illatokat, madárcsicsergést, napsugarak érintését, szellőt - és mint kiderült, roppant jóleső volt nyári mennydörgést és esőkopogást is hallgatni közben! Végül a hideg volt az, ami bekergetett, na meg a rohamos sötétedés. 

Mire az erkély teljesen elázott, már a szobában festettem a mintákat, lámpafénynél. Sajnos a dolgomat nagyon megnehezítette az a pár üvegcse hobbifesték, amit ehhez használtam, ugyanis az anyaguk egészen összeállt, és vizes ecsettel folyton higítgatni kellett, persze a megfelelő arányt eltalálva, hogy se túl csomós, se túl híg és halvány ne legyen. Közben pedig figyelni kellett volna az apró vonalakra is... Ha közelről megnézzük, látható pár hiányosság vagy elcsúszás itt és ott (megoldás: nem mutatom közelről :D :D ). 

A kontúrozást más esetekben alkoholos filccel végzem, de eszembe jutott, hogy azt olvastam, az ASCP-t oldja az alkohol, így nem kísérleteztem, a kislányomnak viszont nemrég vettem egy nagy csomag mezei filcet - szépen bevált ez is :) A lenti képet már a szobában készítettem a száradó műről:

Ma délelőtt pedig nekiláttam, hogy elvégezzem az utolsó simításokat: a felület kezelése az Annie Sloan-féle viasszal. A munka ezen fázisa nem éppen szórakoztató, mert hosszan tart és aprólékos, de a viaszozott felület érintése nagyon kellemes, selymes :) 

Íme néhány kép a végeredményről, újra nappali fényben: 

Kis gazdája azóta újra birtokba is vehette: 

 

Mióta befejeztem, azon gondolkodom, milyen színekkel és mintákkal lehetne még befesteni egy ilyen kiságyat :)

Piknik a szabadban

A héten egy nagyon kellemes pikniken vettem részt, munka után, egy csodás kis kertre néző teraszon. Jó étvággyal fogyasztottuk a grillezett ételeket, és nem csak az illatokat és ízeket, hanem a látványt is nagyon élveztük. Kristálypoharak a boroknak, vidám, szivárványszín üvegek az üdítőknek, pipacsos tányérkészlet, ízléses elrendezés. Egész este csak arról ábrándoztam, hogy egyszer nekem is több jut, mint egy falatka erkély a harmadikon, ráadásul a sajátom is lesz...

Lehetne egy hatalmas kert, magas kőfallal övezve, a fal tövében mandula és cseresznyefák, középen egy vén diófa, alatta széles asztal, nagy családi összejövetelekre. Augusztusi estéken az ágak közt lampionokkal teleaggatott kötelek feszülnek, a gyerekek nagy csapatokban rohangálnak a magas fűben. Színek, vidámság és zsivaj :) 

Lehetne egy kisebb udvar, kovácsoltvas kerítéssel, kavicsos ösvénnyel és rózsalugassal, mellette lilaakáccal és vadszőlővel övezett fehér pavilon, kényelmes, párnás, fehérre festett rattan fotelekkel. Zsúrokon, teadélutánokon, szülinapok alkalmával festett üvegben mécsesek világítanak...

Lehetne egy faragott kapus, léckerítéses udvar, gondozott, mindig frissen nyírt gyeppel. Körben levendulabokrok, néhány rózsatő, konyhakerti és illatos fűszernövények, egy kis sziklakert és sok-sok virág. Hosszúkás asztal puha párnás padokkal, halk csobogó és egy kis szélharang...

Vagy lehetne legalább egy tágas erkély, faborítású padlóval, kétoldalt téglafallal, a fal mentén körbefutó ülőalkalmatossággal, amelyen elszórva sok kényelmes párna hever. A sarokban hatalmas cserépben leánder, a korláton végig rózsaszín muskátli, lila petúniák és fehér fátyolvirágok. Az egész baráti társaság elfér, hosszú, éjszakába nyúló beszélgetésekre, egy kis borozgatásra...

Egyelőre azonban... maradnak az álmok :)

Erkélyre, teraszra, kertbe

Megjött a nyár... Remélem, most már így is marad. Bár a nagy meleget nem nagyon bírom, de azt még rosszabbul viselem, ha egyik nap ilyen évszak van, a másik nap pedig olyan...

Mindenesetre most élveztük egy kicsit, ma (újra :) ) rendbetettem az erkélyt, néhány növényke friss fekete földet is kapott (szeretek velük szöszölni, meditatív tevékenység :) ), aztán egész estig kijártam ücsörögni, olvasni, enni, és arról ábrándozni, milyen jó is lenne egy kis kert...

Sajnos valószínű, hogy arra nem futja majd, de az egyik korábbi bejegyzésemben írt listához ragaszkodom: kell legalább egy kis erkély, hogy a növényeim és én jól érezzük majd magunkat. Álmodoztam hát egy kicsit, hogy mivel lehetne feldobni egy szűk kis helyet is, alább látható az eredmény: 

Először is kikerestem egy kellemes kis ülőalkalmatosságot, hasonlót én is szeretnék majd, finom, kényelmes, pufi ülőpárnákkal. A sárga napernyős összeállításban a bohókás, színes, virágos kiegészítőket kerestem, ezekhez már csak egy finom citromos-mentás limonádé kell, abban a nagy, csapos üvegben, ami manapság (újra) divatba jött, ahogy látom :) 

Ennél a kellemes krémes-pasztelles összeállításnál az jutott eszembe, miért ne lehetne kültéren is olyan fali drapériákkal kísérletezni, mint például ez a pár függöny, persze, megtalálva a nyűhető, időtálló, mégis dekoratív anyagokat. Na meg a levendulaszörp :) 

Sok-sok buja zöld növény (sokkal több, mint ami a képen látható), lámpafüzér, mécses, egy kis narancssárga a szín kedvéért, és máris privát dzsungelünkben érezhetjük magunkat :) A napernyőre is nyugodtan képzeljük azt, hogy sátortető :D Kucorodjunk alá akkor is, ha kint esik, mondjuk egy pohár sárgarépalével.

 

 

Avagy: szerezzünk be pagoda-ernyőt (a képen látható darabnak valóban ez a neve!), kék mintás kiegészítőket, egzotikus növényeket, egyszerű, sima falú, fekete kaspókban, gyújtsunk füstölőt, keverjünk egy mangós lasszit (joghurtos-gyümölcsös indiai turmixféle), és meditáljunk egyet a napvégi szürkületben.

Ismét jót játszottam :) Megyek újabb álmokat gyártani.

Variációk négy évszakra - nappali pipaccsal

Még az Évszakok színei sorozat előtt próbálgattam azt, hogy lehet egy nappalit (legalább :) ) négyféleképpen alakítani, ha a főbb berendezési tárgyak fixek: ez esetben egy kanapé, egy szőnyeg és egy kép a falon.

Mint mindig, az első kép a tavaszé:

 

Három bútordarab és három fő szín :) Fűzöld, vidám sárga és pirosas-narancsos tárgyak,hogy harmonizáljanak a kép színeivel. Bár a szőnyeg kissé fakó, krémes (ezt hívom kikevert tojás-sárgának :) ), a többi élénk szín feldobja, amúgy tavaszosan.

A nyári nappaliban a kikevert (ti. cukorral :) ) tojás sárga mellett a pasztell lila dominál, amely szintén megtalálható a képen, a virágszárak között. Így lehet újabb színeket becsempészni... A lágy nyárias összképhez kecses állólámpa és asztalka dukál.

Az őszi összeállításhoz itt még elég nyárias barnákat használtam, de fontosak voltak a természetes anyagok, mint a fa, fonott kosár, puha takaró és natúr gyertyák. Egy kis őszi fény a csillárokból és az álló réz színű lámpából, kevéske narancs - na meg kedvencem, a róka-bögre, és egészen új hangulatú lett a nappali. 

Mint említettem, ezeknek a montázsoknak a készítésekor még nem veséztem ki részletesebben a színeket, de azt éreztem, hogy a szőnyeget a télhez már muszáj lesz lecserélnem. Erős piros, fekete, és egy kis sötét kékeslila - valamiért kedvelem, ha három jellemző színt választhatok egy szobába.

Kíváncsi lennék, vajon kinek melyik tetszik :) 

Évszakok színei - szivárványpaletta :)

Amikor az Évszakok színei sorozat összeállításának a végére értem, kíváncsi voltam arra, milyenek is lettek összhatásukban a paletták. Az egyes színek képecskéiről egybegyűjtöttem a tárgyakat a tavasz, nyár, ősz és tél árnyalatai szerint, és az alábbi szivárványos montázsokat készítettem:

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

Minden szín megvan, mégis mind a négy szivárványpaletta annyira más!

A színpaletták összeállítása azért is érdekes, mert ha egy árnyalatot nagyon nem találtam el, az most kilóg a sorból :)

Ha viszont eltaláltam, akkor kellemesen harmonizálnak egy évszakon belül ;)

Ezeket egyszer kinyomtatom színesben, és az íróasztalom fölé teszem, útmutatónak :) 

Éjjeliszekrény projekt I.

Mozgalmas hét áll mögöttem, de ideje, hogy beszámoljak a fejleményekről :) 

Karácsonykor sem vártam ennyire dobozt úgy, mint azt, amelyikben az első festékrendelésem érkezett! Gödöllőről szállította a futárszolgálat, egy olyan műhelyből, ahol néhány hónapja jártam kárpitos tanfolyamon :) 

Hogy a tanfolyam milyen (nagyon jóóó) volt, arról majd később szintén mesélek.

A forrás pedig, Az Asztalom Műhelye egy csodálatos kis saját kezűleg teremtett álombirodalom, hangulatos, kedves hely, ahol érződik, hogy a bútorok szeretettel szépülnek és újulnak. Nézzétek meg a linken a tulajdonos, Erika blogját, és meg fogjátok érteni, miről beszélek :) 

Erikánál láttam és próbálhattam ki először az Annie Sloan Chalk Paint márkanevű festéket, és nagyon megtetszett, amit hallottam róla, és persze személyesen is láthattam azokat a bútordarabokat, amelyekhez ezt a termékcsaládot használta. Azután sokat rágódtam azon, hogy nekem is ki kellene próbálnom, végül megszületett az elhatározás, nem kevés töprengéssel a színeket is eldöntöttem, és elküldtem a rendelést - mivel szerencsémre Az Asztalom tulajdonosa egyben forgalmazója is az Annie Sloan festékeknek.

Választott színeim az Old White és a Provence (a teljes palettát meg lehet tekinteni például Annie Sloan honlapján, itt, vagy Az Asztalom oldalán itt), és velük utazott egy doboz Clear Wax is, mint elengedhetetlen kellék a végső simításokhoz.

My Precious :D

Az "áldozatokat" is kiszemeltem már, van ugyanis (illetve már csak volt :) ) két festetlen, kezeletlen IKEÁ-s fa éjjeliszekrénykém, amelyekkel eddig igazán nem kezdtem semmit - rakodóként a hálószoba sarkában gubbasztottak számkivetésben. 

Így hát szombaton, mindenre készen nekiláttam az egyes számú projektnek, illetve az egyes számú, terheitől megszabadított alany átfestésének. 

Íme, így nézett ki ő, gombja nélkül, mivel azzal korábban elkezdtem kísérletezni: 

A teteje kissé viseltes lett. A második képen talán látszik az a jobb alsó sarokban levő kis kerek folt (fel nem derített eredettel) ami kisebb bosszúságot okozott... Nem akart ugyanis a festék alatt szépen rejtve maradni, minduntalan átlépett a határokon, és csakazértis megmutatta magát. Na de nem adtam fel egykönnyen (tudok én is makacs lenni felkiáltással), így a végén a háromnál több réteg (csak a kis kerek folt felett :) ) Provence és én győztünk.

Itt már az átlényegült Provence-mentás szekrényke látható:

Itt azért elgondolkodtam, hogy nem akarom-e meghagyni ebben a színárnyalatában...

Ezt a festéket a kellemes kenhetőség érdekében egy kis vízbe mártott ecsettel élvezet volt felvinni a felületre, amellyel nem is tettem semmi mást, mint hogy letörölgettem. Szerencsére pont aznap meleg volt, a nap is vadul sütött, így mire az aljára értem, a teteje meg is száradt. Két réteg festék után egészen tetszetős volt az eredmény.

Nem akartam azonban feladni az elképzelésem, hogy én is kipróbálom, milyen bútort öregíteni. Ehhez először az egész szekrényt eltüntettem két réteg Old White alá, majd elkezdtem az éleken és sarkokon visszacsiszolni, hogy a mentás türkiz (igen, kellene egy pontos megfogalmazás :) ) látsszon ki - de lehetőleg az eredeti világosbarna fa már ne (ez mondjuk néha nem sikerült...). 

Amikor ezzel is megvoltam, fogtam egy puha rongyot és a Clear Wax-ot, majd, ahogy azt javasolják, finoman, kis területenként haladva leápoltam vele az egész festett felületet. Tényleg mindenhol. 

Az eredmény: 

A bútorgomb még csak ideiglenes, amíg jobbat nem találok

Berendezve . Polyvore 3D :D

Azt hiszem, a koptatásnál még kicsit bátortalan voltam, de ezzel az eredménnyel, mint legelső próbálkozással mégis elégedett vagyok. Most már méltó helyet kaphat ez a kis helyes, méghozzá valószínűleg a nappaliban. 

Az eredményen felbuzdulva (na jó, vérszemet kapva) még aznap este nekiláttam egy nagyobb projektnek is. 

Van ugyanis három, Leksvik nevezetű antikra pácolt fenyő bútorom: egy széles és egy keskeny polc, valamint egy 4 fiókos komód.  Imádom őket, amióta először megláttam, hosszú évek óta kísérgetnek egyik lakásból a másikba (a legöregebbnek ez már a negyedik helye...). Szeretem a formájukat, lágyságukat, a lekerekített éleiket és széleiket, még a színüket is (melegséget árasztanak), de valahogy mégis idegennek éreztem a többi bútorom mellett, és nem tudtam, miért. 

Aztán rájöttem, hogy valószínűleg azzal van a gond, hogy a maguk hármas egységében kis szigetet alkotnak, nem pedig egységet a szoba többi berendezési tárgyával. Nagy merészen azt ötlöttem ki, hogy le kellene őket festenem fehérre...

Ha valamit a fejembe veszek, nehéz megállni, hogy ne ugorjak azonnal neki, és ez most sem volt másképp. Ahelyett, hogy élveztem volna a pihenőidőt az egész napos festegetés után, kikaptam a keskeny polcot a helyéről, gyorsan leszórtam róla mindent, leszereltem, amit le lehetett, betettem egy kis Sting-et és nekiláttam a festésnek. Ezúttal csak az Old White-tal. 

És hogy hogyan lesz a Leksvik család antikra pácolt fenyő színéből fehér? Baromi nehezen... Ha könnyen és gyorsan el szeretnénk tántorítani magunkat a bútorfestéstől, akkor remek módszer, amit én csináltam. Nem próbáltam ki egy kis területen, és nem tanulmányoztam, mivel kellene megfelelően lekezelni a felületet, ami még az éjjeliszekrény kis, meghatározhatatlan foltjánál is makacsabban elkezdte ledobni magáról a festéket... A rétegek ismételgetése közben már feladni készültem az egészet, csak az hajtott előre, hogy nem állhat egy félig kész, hadirokkant szekrény a nappali közepén a világ végezetéig :) 

Így is másnap délután tértem vissza a befejezéshez, amikor is "ez már így marad, majd legfeljebb a költözés után egyszer újra lefestem, csak más színűre" sóhajtással lassan végigviaszoztam a felületet. Csak, amikor mindent visszaszereltem, betoltam a helyére és berendeztem, akkor nyugodtam meg, hogy annyira nem is lett szörnyű a végeredmény: 

Kedvencem lett a fiók előlapja, amit Provence színnel kentem le, és utána ráhúztam egy kis Old White-ot száraz ecsettel :) 

Most már újra elképzelhető, hogy a két tesóra is ugyanez a sors vár, csak egy kis gondossággal előkészítve - hiába, mindenki a maga kárán tanul a legjobban :)

A következő lefestendő alany viszont egészen biztosan az éjjeliszekrényke párja lesz, csak ki kell gondolnom, milyen formában és színben :) 

 

Évszakok színei - kék, zöld, barna, szürke (és egy kicsi fekete)

Elkészültem az utolsó négy palettával a sorozatból. Érdekes és tanulságos munka volt, nem csak az, hogy kitaláljam, vajon milyen is lehet pontosan az a "padlizsános-szürkés sötétbarna" és a "tartózkodó kék" :) , hanem, hogy rájöjjek, az érzés sokszor jobb vezető, mint a megfogalmazás ("ez olyan tavaszos, napfényes zöld, ez meg olyan komor és hideg..."). 

Azt hiszem, ezeket a képecskéket majd kinyomtatom, és vizuális útmutatóként fogom használni :)

Kék
Tavasz: fehéres alapú, derűs világoskékek, halvány égszínkék, türkiz, búzakék
Nyár: fakó, "füstös", tartózkodó kékek, ködkék, acélkék, fakó szürkés-sötétkék
Ősz: enyhén lilás vagy zöldes kékek olajszerű tónussal, meleg levendulakék, olajkék, sötét türkiz
Tél: hideg, tiszta kékek, jégkék, kékes fekete, zafír-, kökény- és királykék

Zöld
Tavasz: erősen sárgás alaptónusú fűzöld, kivizöld, almazöld
Nyár: kékes alaptónusú, enyhén szürkés, "fátyolos" zöldek, közepes kékeszöld
Ősz: a zöldek alaptónusa az enyhén sárgástól az erős olívaszínig terjed, fenyőzöld, olajzöld
Tél: kékes, kontrasztos zöldek, fagyos pasztellzöld, hideg türkiz, zöldesfekete

Barna 
Tavasz: világos, sárgás-vöröses alapú barnák, barackszínnel kevert barnák
Nyár: hűvös, szürkés, kékes vagy rózsaszínes bézs, "füstös", "fátyolos" barnák, padlizsános-szürkés sötétbarna
Ősz: sárgás, rozsdavöröses alapú barnák, földes árnyalatok, az őszi avar színei, sárgás bézs
Tél: hűvös-kékes, szürkés alapú bézsek, hideg szürkésbarna, mély feketésbarna

Szürke (és egy kicsi fekete)
Tavasz: lágy, meleg szürkék, a nikkeltől a krémszínig terjedő alappal
Nyár: hűvös, ezüstös szürkék a világos ezüstszürkétől a közép-antracitszürkéig
Ősz: olívaszínű vagy zöldes alaptónusú szürkék
Tél: hűvös szürkék a világos ezüstszürkétől az antraciton át a mély sötétszürkéig

A fekete színt az őszhöz esetleg kis mennyiségben, kiegészítőkhöz ajánlják, a télhez viszont minden mennyiségben, ezt gondoltam, megjelenítem piciben a szürke palettáján: 

(A sorozatban kiválogatott színek az én látásmódomat, illetve ízlésemet és elképzeléseimet tükrözik :) )

 

Festegetésre fel!

Amióta elkezdtem az "évszakok színei" sorozatot, csak azon gondolkodom, hogy leendő Meghitt Otthonomban milyen színekkel fogom majd berendezni a szobákat. Hogy nyár típushoz illőek lesznek, az nem kérdés :) , ugyanakkor abból a csekélyke bútordarabból gondoltam kiindulni, amim már megvan. 

A jelenlegi nappalim három meghatározó bútora az IKEA terméke, amelyeket lassanként gyűjtögettem össze, magam szereltem (egyszerűen imádok bútorokat összeszerelni, ez biztosan valamiféle beütés :) ...), és igen ragaszkodom hozzájuk. Kísérgetnek költözésről költözésre... Az anyaguk antikra pácolt fenyő, amit szintén szeretek, a háromból kettőnek már érettebb is lett az árnyalata az idő múlásával. Ahogy azonban a színeken gondolkodom, rózsaszíneken, mentás hideg zöldeken és kékeken, mindig elbizonytalanodom - hogy mennek ezek a folyamatosan sötétedő melegbarnához? 

Ma délután a Fel (UP) című mesét néztük a kislányommal, és persze ebben is arra a részre kezdtem élénkebben figyelni, amikor a főhősök, Carl és Ellie megveszik a házukat, és elkezdik felújítani, kifesteni, kívül-belül :)

Forrás: http://disney.wikia.com

Nagyon cuki rész, ahogy együtt dolgoznak, és a saját, egyedi otthonukká varázsolják, az egyik kedvencem, ahogyan a postaládát "személyre szabják" :) Később is látszik, mennyi otthonos aprósággal rendezték be az életüket, nézzétek csak meg az ágyuk melletti éjjeliszekrénykéket a lámpákkal, és a felettük függő képecskékkel :)

Elbájoló az a szeretet, a melegség, amely közöttük és körülöttük érezhető, ez az, amit én is szeretnél megtalálni! Igazi szerelmi történet az övék. 

Forrás: http://images2.fanpop.com

Carl és Ellie titka a szeretet mellett abban rejlik szerintem, hogy megtartották az álmaikat, és volt elég bátorságuk kiállni érte akkor is, ha lehetetlennek tűnt. Nem igazodtak elvárásokhoz, átvitt értelemben sem süllyedtek a szürke hétköznapokba, és megmaradtak bizakodónak, merték élvezni az életet együtt jóban és rosszban.

 

Forrás: pinterest.com

Nem mellesleg Carl és Ellie igazán bátran bántak a színekkel. 

Mindig szerettem volna kipróbálni, hogy legalább egy-egy merész színű bútordarabbal milyen hatást lehet elérni, de ilyen-olyan okokból eddig nem élhettem ki ezirányú vágyaimat. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ezen is változtassak!

Még mielőtt megtudtam volna, hogy egy év múlva kell továbblépnünk, azt terveztem, hogy felújítom a bútorzatparkomat, és végre megveszem a kanapét és az ebédlőbútort, amire régóta vágyom. A költözés hírére ezen változtattam, mondván: majd az új lakásba, ahol látszanak a végleges méretek, elrendezés, és a többi... Most azonban megérett az elhatározás: kedves kis fenyőbútor-triómnak (egy széles és egy keskeny könyvespolc, valamint egy komód) új színeket kell kapniuk. Ezentúl Ellie-t és Carl-t fogom felidézni, ha elbizonytalanodom :D

Ma megrendeltem a festékeket. Egyelőre csak annyit mondok: itt még nem leszek egészen vad, de mindenképpen izgalmas vállalkozás elé nézek. Sosem festettem ugyanis bútort, csak kisebb dobozokat, bútorlábat, de már gyülekeznek a tervek a díszítésre is :) 

Ha sikerül, erről is írok majd :)

Festegetésre FEL!

Évszakok színei - piros, lila, rózsaszín

Ma folytattam a tegnapi sorozatot, az alábbi három színösszeállítással:

Piros

Tavasz: sötétebb lazac, mélyebb barack, világos terrakotta 
Nyár: kissé kékes, hűvös, tompa vörösek, meggypiros, kékes-lilás alapú bordó 
Ősz: nehéz, földes-rozsdás vörösek, paradicsompiros, meleg bordó
Tél:  hideg, kékes alapú vörösek, ciklámen, mályvaszín

Lila

Tavasz: enyhén vöröses, derűs lilák, világos (vöröses) orgonalila
Nyár: hűvös, kékes alapú világos lila
Ősz: mély, meleg lilák, szilva- és szederszín, pirosas lila, padlizsán
Tél:  hideg lilák kékes alappal, a pasztelltől a sötét kékesliláig

Rózsaszín

Tavasz: barack- és lazacrózsaszín, (sárgás alapú) púderrózsaszín
Nyár: hűvös, tompa rózsaszínek, világos ciklámenrózsaszín
Ősz: barackos rózsaszín
Tél:  hűvös, lilás rózsaszínek, ciklámen, babarózsaszín

(Néha nem is egyszerű behatárolni az egyes árnyalatokat, ezért nem csak a leírásokra és egyéb színmintákra, hanem a saját érzéseimre, a saját ízlésemre hagyatkoztam. Lehetséges, hogy többen többféleképpen értékelik ugyanazt, de remélem, egy kis támpontot nyújtanak :) )