Az

Az

2018. február 10., szombat

Apránként...

Az idei év első bútor-összeszerelése volt a mai program :) Végre megújult az előtér kis sarka a nappali és a fürdőszoba ajtaja között. A Brimnes névre hallgató 4 fiókos hófehér komód pöccre befért, ahogy az előzetes méricskélések alapján vártam (és egyúttal szemlélteti, hogy a fürdőszoba ajtó tokja ferdén áll :D ).


A négy fiók sok holmit elnyel, sapka-sál-kesztyű készleteinktől a kisebb táskákon át a magazinokig. A tetején helyet kapott egy tükrös ékszertartó, amit kulcsszekrénynek neveztem ki, néhány apróság (festett szárazvirág, gyertyák, apró díszek) és egy shabby stílusú kerettel ellátott krétatábla. 

Azon kívül, hogy az ajtókereteket újra kell egyszer festenem (az egész lakásban hófehérek lesznek), és persze a falra is ráfér majd a friss szín (talán marad halványsárga), a járólapok sorsa is megpecsételődik ebben az évben. 

Az alábbi képen igyekeztem megtervezni színekkel és anyagokkal azt a hangulatot, amit végeredményként szeretnék majd az előszobában elérni: 

A választott járólapok (és a képük) lelőhelye: http://acdesign.hu/
Mint már annyiszor, ezúttal is a kollázs elkészítése közben derült ki, hogy van olyan elképzelés, ami nem illik a képbe, viszont másról pont most derült ki, hogy mégis tetszik és talán működhet. Ezt a tervet fogom később is elővenni, és ha kell, alakítgatni, hiszen az előszobából közvetlenül nyíló helyiségek között kell, hogy legyen kapocs és folytonosság, harmonikus rendezőelv. 

Addig is örülök az új komódnak :)


2018. február 4., vasárnap

Hello 2018!

Egy hónap eltelt úgy az új évből, hogy nem írtam, ennek ellenére a napok nem múltak el eseménymentesen.
A január akarva-akaratlanul is az előző év eredményeinek összefoglalásáról szól, előre tekintve pedig az előttünk álló év terveinek megfogalmazásáról. Miközben 2017 utolsó és 2018 első négy hetének munkás hétköznapjai rendkívül stresszesek és fárasztóak voltak, hétvégente - mintegy rémálomból felriadva - az adott erőt, hogy agyaltam és terveztem, kigondoltam és átgondoltam Zugoly egyes részeinek további alakulását. 

Sok lesz a munka, de szerencsére ötlet is van elég, és mind izgalmas - főleg, ha arra gondolok, milyen szép lesz a végén. Haladni egyelőre csak kisebb lépésekkel tudok, az oroszlánrész valószínűleg az év második felére jut majd. 

Az egyik "apróság" a nappali festése lesz, ami után már csak néhány bútor, polc és kép kell az egészhez. Valamint annak az eldöntése: a meglévő bútorok / elemek mellé vajon a menta vagy a mustársárga fotelt válasszam?... :)
*A képről a valóságban is birtokolt elemek: a kanapé, a komód, a polc, a lámpa és a Csontváry-nyomat, amely vagy 20-30 évig a szüleim ágya felett függött, és kiskoromban sokat nézegettem, amíg le nem cserélték egy olcsóbb, de valódi festményre - most pedig nekem ajándékozták karácsonyra! <3 :)


2017. december 3., vasárnap

Advent első vasárnapja - 2017

Ma reggel hóesésre ébredtünk. Csak azért, hogy időt nyerjek a felkeléshez, megkérdeztem, nem esik-e. Amikor a kislányom odasietett az ablakhoz, és csak állt némán, mozdulatlanul, már gyanítottam, hogy beletrafáltam :) Mint egy gyerek, ugrottam ki az ágyból, és futottam az ablakig, és csak néztük a szállingózó pelyheket, amelyek délre már annyira sűrűn hulltak, hogy jó kis hócsatát rendezhettünk a parkban :) Vajon meddig marad meg, lesz-e idén végre fehér karácsonyunk?

Délután előkészítettük az idei adventi koszorút. Itt mutattam a korábbi évekét, ez pedig a mostani:

A sötétkék gyertyák már megvoltak korábbról, ezekhez választottam a fáradt arany szalagot és törtfehér csipkét, apró arany figurákkal. 

Eltűnődtem, miért vártuk akkora izgalommal, hogy végre meggyújtsuk. Valamilyen régről és mélyről fakadó érzés ez, a várakozás örömén túl, mintha egy lépcsőn lépdelnénk lassan felfelé, minden fokon megállva, egy kicsit megpihenve, de egyben fel is készülve a következő lépésekre. 

Ma bukkantam Wass Albert alábbi soraira: 

"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"


A Hit gyertyalángjával kívánok Mindenkinek meghitt készülődést!

2017. november 26., vasárnap

Karácsonyvárás - az ebédlő fényei

November utolsó vasárnapján rádöbbentünk, hogy egy hónap múlva már túl leszünk a Szentestén... Az év vége rohamléptekkel közeledik, ideje volt, hogy egy kicsit mi is a nyomába eredjünk... 

Sem a gyerekszobában, sem az ebédlőben vagy a nappaliban nincsenek függönyeink. De míg a rózsaszín tündérhercegnő-szoba ablakai néhány évesek csak, elég szépek és nem látszanak annyira kopasznak, a másik két helyiségben még eredetiek a nyílászárók - és így a függönytartó sínpárok is (az a fajta fémsín, amin görgős csíptetőket lehet elhelyezni). Mivel a kilátás szerintem gyönyörű (parkos, fás területre, madárkákra és a sokszor bámulatos színekben pompázó égboltra), nem is szeretnék teljes ablakot takaró függönyöket, csak majd két oldalra egy-egy díszítő csíkot - azt viszont elég rég terveztem, tulajdonképpen már nyár óta, amit végre ma meg is valósítottam. 

A karácsonyi díszekkel az utóbbi években mindig meggyűlt a bajom :) Volt, hogy egy egész fára való készletet kellett újra vennem, mert nem találtam azt az egyébként elég nagy cipősdobozt, amiben addig gyűjtögettem, tavaly pedig például a fa hazavitele után, otthon szembesültem vele, hogy nincs meg a karácsonyfatalp - persze a költözéskor az is előkerült. Idén a karácsonyi fényeknek kelt lába.

Egy egész napos hiábavaló kutatás után fogtam magam, és elrohantam a közeli karácsonyi vásárba (minden évben Márton naptól kezdődik a kirakodás), és 2700 Ft-ért szereztem egy 3 m hosszú, 100 ledesnek mondott, átlátszó zsinóros, hideg fehér fényű füzért, "jégcsap" kialakítással. Alig vártam, hogy hazaérjek, és lássam az eredményt :) Otthon aztán átlátszó ragtapasszal (ami hengerben kapható és egyszerűen téphető) az ebédlőben árván maradt belső sínre applikáltam az égősort. 

Íme az eredmény: 

A ragasztás szinte nem is látszik, a lecsüngő fényfüzérek azonban elég látványosak (előtérben a kedvenc lámpaburámmal :) ): 

Az ebédlő lámpafényben:
Az asztalon a tavalyi adventi koszorú van, sajnáltam szétszedni vagy nem felhasználni - továbbra is a kedvencem az összes eddigi közül. Az idei mű a nappaliban kap majd helyet.

A karácsonyi hangulat fokozására elővettem két tavaly, a Butlers-ben szerzett díszemet: egy kérgesen hagyott fadarabból kivágott fenyő alakzatot és egy nyírfakérges "havas fatönköt". Imádom őket! Tavaly az albérletben az asztalon az adventi koszorú mögött kaptak helyet, idén azonban sokkal jobban mutatnak az ablakban: 

Egy közeli kép kedvenc cserepes növényeim társaságában: 

Idén, úgy láttam, ezeket már nem árulják, de sok hasonló szép díszt lehet még találni náluk, például itt. Néhány napja körbenéztem a karácsonyi terítékeik között, és nagyon megtetszettek a manapság igencsak divatos fémes színű vagy csillogó szarvas figurák, például ő és ő :) Később egy közelebbi virágbolt kirakatában is láttam, és úgy érzem, ez jel - szereznem kell egy szépséges szarvast az Ünnepekre :) 

Az ebédlő így hát a hazai erdők királyának híján majdnem kész, ha a karácsonyi terítéket nem számítjuk, amelynek a tervezése még folyamatban van. A következő projekt a nappali ünnepélyessé tétele lesz, mert bár kitettem néhány kis angyalka figurámat, a nagy térben (20 négyzetméter :D csak nappali! semmi konyha vagy ebédlő!! :D ) szinte elvesznek... 
Tavaly az albérletben az egyik eltévelygett fehér égősorom és egy hatalmas, szintén Butlers-es koszorúm szolgált díszítésül. 
Ez a koszorú azonban idén végre megkapta az őt illető helyet. Íme, a bejárati ajtóm ünnepi köntösben :) Sajnos ez a kép is hajnalban, munkába menet, kapkodva készült, és nem igazán érvényesül a csillogás, de élőben havas, téli, varázsos hangulata van (kedves szomszédaim másnap reggel ajtónyitáskor meg is jegyezték, hogy éppen a frissen kirakott ajtódíszemet csodálták :) ):

Mintha csak kültéri ajtó lenne :)

Most megint néhány húzós, munkás nap következik, de alig várom, hogy folytassam a hangolódást a jövő hétvégén - addig is hallgassunk karácsonyi zenéket, én a Kaláka együttest és Frank Sinatra-t választom :)

2017. november 18., szombat

Adventi készülődés

Jövő vasárnap már meggyújtjuk az első gyertyát... Hihetetlen gyorsan eljött ez az időszak is, és azon kaptam magam, hogy idén még ki sem találtam, hogy nézzen ki a koszorúm... Elővettem hát az elmúlt évek fényképeit, és nosztalgiáztam picit. :)

Visszafelé haladok az időben, mert a tavalyi a kedvencem az eddigiek közül:

Természetes anyagok és natúr színek - egyszerűen imádtam :) Egy ősz típusú lakásban (lásd erről a magyarázatomat pl. itt és itt) is tökéletes választás lenne. 

2016-ban még egy adventi koszorút készítettem, ajándékba: 
Ahogy látható, nem volt sok hozzávalóm, de annál nagyobb szeretettel dolgoztam rajta. A piros-fehér-zöld színösszeállítás volt a fő szempont :) És ami fő, hasonló szeretettel fogadták az ajándékot, ezért is marad annyira kedves a szívemnek ez az emlék <3

2015-ben az addigiaktól valami teljesen eltérőt szerettem volna, és jellemzően azokból az alapanyagokból dolgoztam, ami éppen kéznél akadt.
A natúr szalmakoszorút beborító szalag színe élőben kevésbé narancssárga, inkább színátmenetes volt, talán nem a legszerencsésebb választás a hófehér-világos rózsaszínhez, de az összeállítás kétségtelenül csajos és csillogó lett (a rózsaszín bogyócskák is csillogó szemcseborítással rendelkeztek).

Az azt megelőző évben szintén nagyon kedves projektem volt, hogy miniatűr tájat varázsoljak a koszorúra:
 
A talaj fehér filcből lett, a dekorgumi házacska tetejére szintén ez került. A fenyőket zseníliadrótból hajlítottam, a hógolyók és a hóemberek szintén a hobbiboltokban kapható apró fehér pomponokból készültek. Az egész összeállítást megszórtam még egy kis kristálycukorral, így kapott a "műhó" ragyogást. Nagyon élveztem az elkészítését :) 

Egy évvel korábban szintén csillogó elemekkel kísérleteztem: 
A gyertyák tövében látható nagyobb terményeket eleve lila csillámporral beszórva vettem, de házilag is könnyen kivitelezhető ("kínai" vagy "kacatos" boltokban - ahogy mi hívjuk - mindig fellelhető némi csillámpor a körömlakkok környékén :) ), és bár a képeken nem látszik igazán, rózsaszínű és átlátszó gombokat és gyöngyöket is felhasználtam saját készletből. 
A slusszpoén a négy darab valódi szaloncukor (ha jól emlékszem, rózsaszín és citromsárga konzum - nyami!) - így legalább ezeket meg lehetett menteni karácsonyig, ugyanis nálunk elég gyorsan fogy még a Szentestét megelőző egy hónapban is :)

2012-ből találtam az első képet, így ezzel zárjuk a sort: 
A karácsony hagyományos színeivel sosem foghatunk mellé, főleg, ha ez a trikolor a szívünk csücskéhez is közel áll :) Ezért aztán biztos vagyok benne, hogy időről időre nálunk is fel fog bukkanni. 

Hogy idén viszont milyen lesz, közben már ki is találtam... ;)

Kinek milyen színösszeállítás a kedvence otthon? :)


2017. október 22., vasárnap

IKEA falióra hack :)

Az előző bejegyzésben említett Juditu-könyv újra meghozta a kedvem a festegetéshez. Elsőnek a konyha került terítékre, ahol változtatgattam már ezt-azt, de még nem teljes az összkép. Az egyik elem, amin tudtam, hogy újítani kell, az a faliórám, egy teljesen egyszerű, hajdan áttetsző karimával ellátott IKEA-darab. Vagy 10 éve már, hogy megvettem, és az akkori kedvem és kedvtelésem okán rózsaszín-zöld rózsamintás szalvétát kapott decoupage technikával. Többször költözött velem,  míg révbe nem ért Zugoly konyhájának falán, egy, a magasban ottfelejtett szögön, pont ideális helyzetben ahhoz, hogy az előszobából, sőt, még az ellenkező oldalon található ebédlősarokból is rápillanthassak. 

Kis konyhám elég szedett-vedett. Még. De az már kialakulóban volt egy ideje, hogy a domináns fehér mellett a kék, piros és türkizes-mentás árnyalatok jelennek meg itt. Mivel a múltkor egy kéknek mondott, de szerintem inkább menta képkeretet is beszereztem (Fiskbo névre hallgat, tetszetős és olcsó darab) éppen az óra alá, így hamar megszületett a döntés, hogy annak is hasonló színe legyen. 

Íme az eredmény: 

A hobbi boltban kétféle cég akrilfestékei között találtam menta árnyalatot. Mindkettőt megvettem és fel is használtam a kerethez: az alapot a Pentart világosabb, matt festéke, a sötétebb foltokat a HobbyLine 43-as számú színe adta (véleményem szerint ez utóbbi hasonlít leginkább a Fiskbo kerethez).

A felület érdessége persze megmaradt, az eredeti szalvétatechnika miatt, ami külön tetszik. Amivel viszont nem voltam megelégedve, az a keret és az óralap találkozása volt. Itt ugyanis egy bemélyedés található, amelybe az ecset nem fér be, de a festék befolyni persze szépen elég rondán tud, és még messziről is virít. 

Nem kellett szerencsére sokáig töprengenem, hamar beugrott, mi lesz a megoldás. 
A nyár folyamán rengeteg vasalható gyöngyöt sikerült beszerezni, voltak olyan délutánok, amikor az egész család ott ült az ebédlőasztalnál, és buzgón gyöngyöztünk - az egyik unokaöcsém például sokáig dolgozott egy Star Wars-ihletésű jeleneten, amit sajnos nem fejezett be. Nem tudom, létezik-e, hogy ekkora mennyiségű gyöngy egyszer elfogy, viszont most pont kapóra jöttek :) 

Türelmesen, Hamupipőke-módra nekiültem kiválogatni a fehér szemeket, és egyenként, gondosan igazgatva, decoupage-ragasztóval az óra számlapja körül futó vájatba helyeztem őket. A végén csak egy csöppnyit aggódtam, hogy fog majd kijönni a kör bezárása, de rájöttem, hogy ollóval remekül méretre szabhatók ezek a kis műanyagok, még csak meg sem törnek!
Végül az akrilfestéket is bekentem a kettő-az-egyben ragasztó-lakkal (a gyöngyöket nem!). 

Az eredmény csudára tetszik. A menta szín tetején vakítóan ragyog a fehér gyöngysor, a számlapot is kiemeli. A gyöngyökkel kapcsolatban ezután több ötletem is támadt :) 

És szinte sajnálom, hogy nincs még egy felújításra váró órám :D


2017. október 15., vasárnap

Dekor.Álom és újabb tervek :)

Péntek 13 - számomra mindig inkább szerencsés, különleges napnak számít, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ezen a szép októberi napon kaptam kézhez Varga Judit - Juditu -, egy általam igen kedvelt és nagyra becsült diy és életmód blogger frissen megjelent könyvét, melynek címe: Dekor.Álom.

Este rögtön átolvastam. Azon kívül, hogy a könyv maga igényes és rendkívül dekoratív kiadású (Juditura jellemző fehér-arany-púder színekben pompázik), de többféle technikát és több alap-ötletet vonultat fel, amelyeket böngészve szinte azonnal kigyúlt a fejem felett az a bizonyos izzó. Nem is egyszer. 

Annyi biztos, hogy alig várom a holnapot (most vasárnap este van), hogy napközben benézzek a munkahelyemmel szemközti hobbi boltba némi festékért... És hogy ki lesz a kiszemelt "áldozat"? :) A tavasszal fehérre festett thonet székem, néhány képkeret és a konyhaszekrény egyes alkatrészei...


Szintén a hétvége eseményei közé tartozik, hogy két újabb képkerettel gazdagodtam az IKEA-ból (egy arany színű Silverhöjden és egy kék Fiskbo kerettel), és újra meg kellett állapítanom, hogy szép-szép minden falra applikált képem, de kerettel összehasonlíthatatlanul jobban néz ki. Az arany színűt egy akvarell nyomata kapta, amely szülővárosom jellegzetes épületeit: a sümegi várat és a ferences templom tornyát ábrázolja, és a nappaliban, a 4x4-es fehér Kallax polcom tetején, a falnak támasztva talált helyet.

A kéket a keskeny kis konyhám falára szántam, hogy valamivel fedjem a nagy fehérséget, illetve az össze-vissza lyukdaltságot. Igaz, a lyukakat lehetett volna glettelni is, de gondoltam, inkább megpróbálom kihasználni. A keretet hirtelenjében összeválogatott családi képekkel és tájakról készült fotókkal, egy csokipapírral és egy felvonójeggyel töltöttem meg. Azon kaptam magam, hogy azóta is meg-megállok a fotómontázs előtt, és nézegetem, közben a múlt emlékein mélázva. Azt hiszem, a fotók még az albumoknál is jobb helyen vannak az Otthonunk falán...

Ma pedig gyártottam két újabb montázst úgy, hogy a fal színe és a két ágykeret ismert a képletből. A többit igyekeztem melléálmodni :) 

Az egyik egy nőiesebb összeállítás, cseresznyefával, feketével, hideg szürkével, barackkal és sötétebb pinkkel :) 

A másik már egy páros élethez szól, itt több a meleg szürke, és a barna mellett még az arany szín dominál:  


A nőiességet a virágos motívumok képviselik, az összeállítás kapott egy kis keleti hangulatot is. 

Ezekbe a montázsokba szinte bele tudok szeretni készítés közben. Sajnos annyi szobám sosem lesz, hogy mind kipróbálhassam (legfeljebb másoknál :) ), de ez kell ahhoz, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. És még egy fontos dolog: nagyon szeretek másoknak tervezni, és ilyenkor mindig abból indulok ki, hogy ki az, akinek a terv készül. Milyen az ő stílusa, típusa - vagyis milyen ruhákat, színeket látok rajta (ez azt is mutatja, hogy milyen színeket kedvel maga körül), természetesen abban az esetben, ha jól áll neki; valamint: milyen évszak-típusba tudom őt besorolni azok alapján, amit már a korábbi bejegyzéseimben többször fejtegettem. Ilyenkor megfeledkezem arról is, hogy mi az, amit én szeretek - hiszen nem magamnak ötletelek.

Kíváncsian várom, hogy mit szólnak majd a fenti tablóimhoz, amelyek nem annyira konkrétumokat, mint inkább árnyalatokat, anyagokat és hangulatokat hivatottak bemutatni. És közben izgatottan várom az új lehetőségeket is :)